A nyertes versek a 12-es kategóriában
Kőműves Klára: Szüzesség
| S |
zemérmes pillantásoktól szép ez az est, |
| Z |
ülleni éhes fátylat ereszt. |
| Ü |
nnep a lánynak, ágya, ha reccsen |
| Z |
ajtalan hangzavar lüktet a testben. |
| E |
z éj csupa csókkal, bélyege sorsnak |
| S |
árban a felhő, feljön a csillag. |
| S |
emmi sem szentebb, lágy ez az oltár |
| É |
gbe tekintő Isteni zsoltár. |
| G |
azdagsága ma éjjel csorbul |
| |
- Kapja, ki harcol és nem koldul! |
Mercsek Tímea: Együtt
Érzem, hogy néz,
megérint egy kéz,
szólít egy hang,
az érzés még pang
itt valahol belül.
Lassan hozzám ér,
a szívem már él.
A testem remeg,
szám halkan rebeg,
a csend puhán leül.
Átölel karja,
ő már akarja,
vágyom rá én is,
félek, de mégis
testünk-lelkünk rezdül.
Mercsek Tímea: Szeretlek, Édesem
Kedves az este,
nedves a teste.
De már nem a vágytól,
Hanem a boldogságtól.
Nemrég még ölelt a karja,
Tudtam: ő is akarja.
Egymásra úgy vágytunk,
hát eggyé váltunk.
Magunkat kerestük,
egymást szerettük.
Együtt indultunk az útra,
Fel a csillagokba, a csúcsra.
És most itt fekszünk,
Összeér testünk-lelkünk.
Nevetünk kéjesen,
Szeretlek, Édesem!
Tóth László: Fiatal szerelmes
Akarlak–e Téged, és Te akarsz engem?
Hogyha meglátlak, miért kell remegnem?
Miért van, hogy szívem furcsán, gyorsan dobban,
Ha szemeidet látom testem is fellobban.
Mámor ködébe sokszor beleveszek,
Már attól is ha nézel, s én mást nem is teszek.
Elfelejtek mindent, mit ezek előtt tettem,
Csak nézlek Téged, s újszülötted lettem,
Bámulom a kecsed, járásod úgy izgat,
Gyógyszerül az orvos csakis Téged írhat,
Kívánom, hogy a recept örökkön maradjon,
S szomjazó szívemnek mindig újat adjon,
Tudom hiú remény, elmém rabja vagyok,
És a Tiéd kedves, csillagom körötted ragyog,
Hogyha elhagynál, túlélném–e vajon?
Úgy hiszem a kérdést, későbbre halasztom,
Ne kísérjen kétség, bús hálókat szövő,
Kinek kellhet Nélküled bármily fényes jövő?
Aggastyánná lennék, s a fények kimúlnának,
Hogyha útjaink mégis elválnának.
Te vagy most az erőm, doppingszerként szedlek,
Melletted farkasból, kisbáránnyá vedlek,
Megjuhászít engem szelíd szemed tükre,
Nem gondolok másra, csak közös reményünkre.
Egy nap nélküled ezredévnek tűnik
Veled visszamennék a legelső bűnig,
Almát szakítanék, még ha tiltva van is,
Ha szemedbe nézek, eltűnik a hamis.
Lehet, hogy az élet megtréfál majd bennünk
Lehet, szerelmünkért még többet kell tennünk,
Lehet, hogy a vágyak egyszer majd kihunynak,
Izzó lángok tüzei parázzsá lanyhulnak,
Lehet, észrevesszük, kötődni veszélyes,
De addig kezed fogom, s lehetsz szeszélyes.
Mert hibáidat is lila ködben látom,
Együttlétünk percét Zorba táncként járom.
|
